Rémtörténetek

A sarokban ülök mint egy labda. sírok egyedül, csak egyedül, csak magam vagyok. Felnézek...és minden amit látok a sötétség. Félelemet, hideg,sűrű nehézkes levegő. Körülöttem sötétség. Félek, magány vagyok nem tudom hogy szabaduljak ki innen...de úgy érzem..otthon vagyok a sötétségben. Lehet hogy átjöttem a sötét oldalra, aztán rájöttem..A fejemet a térdem és a karajaim közé húztam. Ülök a padlón...halkan. Hallgatom a hangokat. lehúnyom a szemem, és elsősorban erős, amit hallani akarok. ÜLök, várok, várok..Elsodrodtam egy álomban. A fejem a padlóra húzant, éppen ülő helyzetbe vagyok.

A fejemet felkaptam a földre, és vissza ültem. Kiváncsi vagyok, mi történhetett. Felkeltem és befeküdtem az ágyba, amikor úgy éreztem, kiráz a hideg. Az agyam leállt...A szívem megszünt dobogni..légzésem megszünt...a testem nem mozgott többé. Olyan érzésem volt, mintha a lelkemet elvitték volna, és a csak a testem hagyták volna ott, mint egy hullát. MEglepetésemre megpróbáltam mozgatni...És müködött. Megtettettem az első lépést..összeestem.Erőt vettem magamon, és megtettem másodjára, de elestem. Felkeltem hát, megtenni a harmadik lépést, és állva maradtam, abban a pillanatban tudtam, valami nincs rendben.

Hallottam hogy valaki kopog ajtó másik oldalán. Lassan odasétáltam. Még mindig nem lélegzek, nincs szívvetésem, élettelen vagyok. Szóval, megfogtam a kilincset lenyomtam, és lassan kinyílt az ajtó. Amit láttam nem már, mint sötétség. Lassan kisétáltam a sötét, hideg folyósóra. Lassan jártam. Még egyszer hallottam a kopogást...de most a kinn házam előtt. Végigfutottam a folyósón. Mindkét írányba körülnéztem, hogy megbizonyosodjak róla hogy minden oké, nagy meglepeés volt. Megfordultam. Odasétáltam a bejárati ajtóhoz. Nme tudtam, mi vár rám a másik oldalon. Megragadtam a kilincset, és lassan kinyitottam az ajtót. Kinéztem, nem láttam semmit. Kiléptem, a lában érintkezett a hideg járdával. Tettem egy pár lépést..Átlátam a sarokra, ott állt egy téglafal. A távolban, egy fekete, nagyon halványan láttam, de egy alak áltt messze. De csak annyira hogy éppen csak látni.

ÉN is, mint a többi fiatalt, furdalt a kíváncsiság így közelebb mentem. Ahogy gyalogoltam, tisztább lett a körvolnal.10 méter távolságban voltunk..Én bámultam rá ő is rám. én továbbra is nézni akartam..de ez fárasztó volt..Nem tudtam menekülni. Megprobáltam mozogni, de nem ment..Lenéztem a lábamra, és láttam hogy semmi sem tart engem.. MIkor elemtem volna fel a fejem, valaki megérintette a Vállam.Lasan felemelte a fejem...Féltem, és remegni kezdtem.

Sikoltani próbáltam, de nem jött hang..MEg féltem síkitani...Vettem egy nagy lélegzetet, hogy megmutassam milyen vagyok. Megpróbáltam egy lépést hátrébb menni, de elestem. Döbbentem, felálltam futásnak eredtem és becsaptam az ajtót magam után..gyorsan bezártam...

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat