Rémtörténetek

A ház.

Amikor 4 éves voltam, éppen az új környéken játszottam, és volt egy élményem, amit soha nem fejetek el.
MIközben sétáltam az utcán, megláttam egy furcsa kinézetű házat. Fekte-fehér téglákból, és hatalmas tornya volt, majdnem elére az eget.Szükre függönyök, belül az udvar tele volt haldokló fákkal. Az egész elhanyagolt.Ahogy bemntem a kertbe, egy megmagyarázhatatlan jelenséget éreztem a gyomromban.Ezt nemtudom megmagyarázni, de amint még közelebb mentem éreztem hogy valami gonosz aura nyomja a testem, de a lekemet huzza a ház, mintha szörny húzna a barlangjába. Ahogy elindultam , észrevettem hogy a galambok elrepülnek a halott fákról. A galambok a háznak repültek, s hallottam egy reccsenést,..kitört a nyakuk..kétségbe estem, és testem nem mozdult. Próbáltam kiabálni de ajkam nem mozdult. A testem nagyon lassan mozgott az ajtó felé. Örökké valóságnak tünt, de végül már elég közel voltam a bejárathoz..becsöngettem. A Hang ami onnan kijött, egy gyerek síkitása volt, de olyan hangos, hogy átszakította a dobhártyám..ez nagyon megrémisztett..gondoltam minden szépre, jóra, a közös pillanakra a testvéreimmel. Azthiszem sok örömteli időt tölthettem el a nagyszüleimmel, és a szüleimmel, hálátlan voltam a családommal,és most visszakapom amit én adtam nekik. Elkeztem zokogni, és mire észbe kaptam az ajtó már ki is nyilt.. és azt hittem valamiféle démon ránt be vagy ilyesmi. De nem. egy fehér ruhás, csínos öregasszony nyitott ajtót. Kedves öreg arca tele volt ráncokkal, és a haja tiszta fehér volt.Az arca ragyogott, és az a kedves mosolya,ami miatt valami meleget éreztem, és ami a gyomromban keltett érezés eloszlott., újra tudtam irányítani saját testem.

"üdvözöllek kedves"-dúdolt az öregasszony"MIért élsz ezen a környéken? MIért nem fáradsz beljebb? Úgy nézel ki, mindta szellemet láttál volna"
Megfogta a vállam és belökött a házba. Belülről ugy nézett ki mint egy mesebeli csodaország: Falra festett szarvasok, lovak, és olyan, mitha életre kellne a szeme előtt.A Gyertyák szétszorva világítottak, és ez kellemes érzést váltott ki belőlem. És az egész ház, ahonnan én álltam tele volt örökzöld fákkal, és sötétzöld fű nőtt a cipőm alatt.Nyitva tartott szájjal léptem 1 lépést.
"Igen, igen. Szinte mindegyik gyerek ezt csinálja, mikor belépnek a házamba...."Mondta, miközben kibicegett a konyhába.
"Várj a nappaliban, Drágám. Visszajövök néhány frissen sült sütivel". Ugy döntöttem megvizsgálom a házat. Végül ez mentette meg az életem.
Lépkedtem a lépcsőn..Csendben lábujjhegyen. Végül Felértem.Észrevettem egy hosszú folyósot, A másik oldalon. Ajtók sorakoztak. Menéztem az elsőt. Zárva. Sétáltam, és véletlen megbotlottamés nekiestem az egyik ajtónak. És megláttam az ajtón egy kis nyílást. Úgy hát felkeltem, érszrevettem hogy erős szag jött a szobából..Mire felkeltem, az ajtó már tárva nyitva volt. Gyermek holttestek.. Mind kezében egy félig megevett süti..Sóhajtottam. úgy dobogott a szívem majd kiesett a helyéről.Végigfutottam a a folyoson de olyan halkan hogy ne vegyen észre, és ugyanígy le a lépcsőn. Mikor leértem egyenesen az ajtóhoz rohantam. Valaki megfogta a vállamat. Megfodultam és az öregasszony nézett rám, nagy kék szemekkel.
-Miért akarsz elmenni, édesem?.-kérdezte az öregasszony.-Addig nem mehetsz el, még nem ettél egy falatot.
Haboztam..-N-nem kérdek köszönöm. Haza K-kell mennem.
Leráztam a hölgy kezét a vállamról és kinyitottam az ajtót. Hirtelen másik kezével odanyúlt és becsapta az ajtót a bal kezével.
A ház elsötétedett pár pillanatra.
-Vegyél egy sütit.-mosolygott. Kezében mostmár egy tál süti csücsült. Így hát nem maradt más választásom, Vettem egyet.
-MOST EDD MEG.!-parancsolta a hölgy. Mikor a számhoz emeltem a sütit, átfutott az agyamon néhány ötlet. Végül csak 1 gandolat maradt. Bátor maradtam, és szükségem is volt, hogy ezt érezzem. annyi erő votl bennem, akár csak egy átlagos 4 évesben, elkezdtem dobálni sütivel a nő arcát, jobbra barra. Ahogy felsikoltott én ezt kihasználtam. Kinyitottam az ajtót átrohantam a kerten kikerültem a halott galamokat. Ugy futottam haza, mint még soha. Mikor már a házunk előtt voltam leültem a tornácra és sírtam.

MIkor ezt elmodntam a szüleimnek nem hitték el. Azt hitták csak álmodoztam, és beképzeltem az egészet. elvittek ahoz az utcához, hogy bizonyítsam az egészet. ÉN nem tudtam mivel a ház már nem volt ott.

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat